MÁV 375 sorozatú mellékvonali gőzmozdony

A XX. század elején a MÁV Európa élvonalába tartozott. A fővonali közlekedés folyamatos korszerűsítései mellett fontosnak tartották a mellékvonalak fejlesztését is. Ennek jegyében született meg a TV. osztályú, később 375 sorozatú gőzmozdony. Tekintettel a fordítókorong nélküli szárnyvonalakra, a szertartályos megoldást választották. A nyugodt járást elől-hátul egy futó kerékpár biztosította. A mozdony igen jól bevált a mellékvonali közlekedésben, ahol teher és személyvonatok továbbítására is eredményesen használták, de megjelentek a fővonalak elővárosi forgalmában is. 1907-től 1920-ig több alváltozatban jelentős mennyiség készült a MÁV Gépgyárban. Az első világháború idején a mozdonyok gyártásába bekapcsolódott az Északi Főműhely és az Istvántelki Főműhely is. A mozdonyt több magánvasút is szolgálatba állította. A különböző időkben gyártott példányok között számos kisebb-nagyobb eltérés volt. Az idő közben végrehajtott módosítások miatt, valamint a többszöri kazáncserék következtében a különbségek elmosódtak. A magyar vasút kóros mozdonyínségének enyhítésére az 1950-es évek közepén ismét elővették a jól bevált 375-ös terveit, azonban jelentős módosításokat hajtottak végre rajtuk. A kazán, a szertartályok, és a védház hegesztett szerkezetűek lettek. A bonyolult rudazatot egyszerűbb kivitelűre alakították át. A mozdony tömege közel 55 tonnára nőtt, amitől a tengelynyomás 12 tonnára változott, ami jótékony hatással volt a vonóerőre. A korszerűsített 375-ösökből 1956 és 1958 között 32 db-ot gyártottak, amelyeket a MÁV 1000 pályaszám csoporttal sorozott az állagába. A 375 1032 pályaszámú gép az utolsó MÁVAG-ban gyártott gőzmozdony volt.
A modell ilyen ezres sorozatú mozdonyt mintáz majd HO méretarányban. Minden eleme réz lemezből készült. A gőzdóm, víztisztító, homoktartály és a kémény, valamint a gőzsíp, a turbógenerátor, a légsűrítő és a tápfejek bronz rúdból esztergálással lettek kialakítva. A szén imitáció forrasztó ón, amelyet a forrasztó páka meleg hegyével alakítottam.