MÁV 424 sorozatú univerzális gőzmozdony

Az első világháború idején a MÁV-nál körvonalazódott egy olyan gőzmozdony, amely egyesíti magában az addig történt fejlesztések eredményeit, ugyanakkor univerzális felhasználású. Nem csak teherforgalomban, hanem személy és könnyű gyorsvonatok továbbítására is alkalmas. A trianoni békediktátum alapvetően megváltoztatta a MÁV helyzetét. A korszerű, és a nagy teljesítményű mozdonyok döntő hányadát az utódállamoknak ítélték. A jó minőségű vontatási célra alkalmas szenet adó bányák a határon kívül kerültek. A trianoni ország tárnáiból csak közepes fűtőértékű, magas hamu és kéntartalmú szén került a felszínre. A szükség szülte kényszerből a háború után hamar elővették a terveket, de az ország megváltozott helyzetének megfelelően alaposan átdolgozták azokat. A kis fűtőértékű szén nagyobb rostélyt és tűzszekrényt igényelt, amely nem fért a keretek közé. A 14 bar nyomású, magasra helyezett kazántól a mozdony megjelenése erősnek és dinamikusnak hat.
A mozdony a 4650 mm-es magasságával felül kitölti az űrszelvényt. Több alkatrészét úgy tervezték, hogy azok más mozdonysorozatoknál is felhasználhatók legyenek. Az első példány 1924-ben készült el. A két világháború között a gazdasági bajokkal küszködő ország lehetőségei csak viszonylag kis számú mozdony megépítését tették lehetővé. A háborús évek hadi szállításai miatt állandósult a vonóerő hiány, ezért 1942-től 1944-ig nagy számban épültek a kedvező üzemi tulajdonságú 424-esek. A második világháború után közel egy évtizedig jóvátételként jelentős mennyiség gyártását írták elő a győztes hatalmak, ezért a MÁVAG kapacitása a hazai igényeket nem tudta kielégíteni. Csak 1955-től 1958-ig nyílt lehetőség a magyar vasút számára egy nagyobb széria gyártására, némileg korszerűsített kivitelben. A mozdonyról számtalan legenda és tévhit kering: Európa legszebb, legerősebb, legjobb, leggyorsabb mozdonya. Ebből egy sem igaz. Tervezői a rostélyfelület, kazán és gépezet olyan harmonikus egységét alkották meg, amely egy minden körülmények között jól használható mozdonnyá tette a 424-est.
A modell HO méretarányban rézlemezből forrasztással készült. A meghajtó motor a szerkocsiba került, ahol egy homlok fogaskerék páron keresztül a lapátcsúszó helyén lévő tengelyt hajtja. A tengely sűrű menetű csavarrugóból készült rugalmas tengelyben folytatódik, amely oldhatóan csatlakozik a mozdony állókazánjában lévő behajtó tengelyhez. Ezzel a megoldással az ívekben is lehetséges a nyomaték átadása a szerkocsi és a mozdony között, ugyanakkor azok szétkapcsolhatók. A behajtó tengelyen lévő homlok fogaskerék egy nagy méretű tányér fogaskereket hajt, amely a forgást 90
o-al elfordítja. A tányér fogaskerékkel közös tengelyen lévő homlok fogaskerék egy közvetítő fogaskerék útján hajtja a 4. kapcsolt kerékpár tengelyét, ahonnan további homlok fogaskerekek útján kapja a hajtást a 3., 2., és 1. kapcsolt kerékpár. A lassító áttétel a motor és a hajtó tengely között huszonhatszoros. Csupán a négy hajtó kerékpár gyári -PIKO BR 66-ból származnak- minden más -bele értve a szerkocsi és futó kerékpárokat is- saját készítésű. A lámpák menetirány szerint világítanak. Világító testként 3 mm-es LED-eket alkalmaztam, amelyek esztergálással és csiszolással további kicsinyítésen mentek át. A kémény előtt lévő fényszóró LED-je a füstszekrényben van. A fény száloptikán keresztül jut a fényszóróba. A modell tervezésénél követelménynek tekintettem, hogy a PIKO 380 mm sugarú íveken is akadály nélkül áthaladjon. Ezt csak kompromisszumok árán tudtam megvalósítani. A táblák fotó eljárással készültek. A modell tömege közel 500 g, aminek jótékony hatása a tapadásban mutatkozik meg. Az MTV-1 egyik gyermek műsorában szerepelt a mozdony, ahol terepasztalra téve nyolc darab négytengelyes személykocsit vontatott.