Tomkovszky Károly légmotorja

 

 

Tomkovszky Károly 1907-ben az újságokban megjelent fényképek alapján kezdte el építeni sikló modelljeit. A tevékenységére felfigyelt a Magyar Aero Szövetség, ahonnan 1910-ben kettő - a korabeli modellezés csúcstechnikájának számító- külföldi eredetű légmotort kapott ajándékba. Ezek szerkezetének tanulmányozása után később több légmotort tervezett és épített.  A modellező tevékenységéből megmaradt tárgyi emlékeket -alkatrészeket, légmotorokat- egy tablóra rendezte, és 1972-ben a Közlekedési Múzeumnak ajándékozta. Ezek a magyar modellezés legrégibb tárgyi emlékeinek tekinthetők. Az 1917-ben készült három hengeres légmotorról Hídvégi János muzeológus az ezredfordulón működőképes másolatot készített. A képeken és a videó bejátszáson ez a motor látható. A motor minden elemében, anyagában és méretében egyezik az eredetivel, csupán gyártástechnológiai okokból a forgattyús ház alakja mutat kis mértékű eltérést. A motor vezérlését a főtengelyen lévő furatok és hornyok végzik. Érdekessége, hogy a levegő rányitása után berántás nélkül, önmagától a kívánt forgásirányban elindul. A dugattyúk tömítése bőrből készült. A motor hengerei, és csővezeték rendszere lágyforrasztással kapcsolódnak egymáshoz, még is a dugattyúk, a hajtórudak, és a főtengely kiszerelhetők. A motor eredetileg közel fél méter átmérőjű nagy emelkedésű légcsavart forgatott, viszonylag kis fordulatszámmal.  A motorral hajtott modell fesztávolsága megközelítette a két métert. A hordfelülete közel 40 dm2 volt, hogy a súlyos légmotor és a fémből készült légtartálya miatt a felületi terhelése elfogadható értéken maradjon. A légmotorokat az 1930-as évek elejétől fokozatosan kiszorították a benzin üzemű modellmotorok.

 

A motor járatásárol készült videó itt nézhető meg :