Út a modern szén-dioxid motorokig

A XX. század elején a repülő modellek hajtására kifejlesztett bonyolult és nehézkes szerkezetű széndioxid motorok nem voltak versenyképesek a légmotorokkal szemben.
William Likes Brown ( 1911-2003 ) -már sikeres benzin modellmotor gyártóként- 1942-re kifejlesztett széndioxid modellmotorja jelentős újításokat tartalmazott: A golyós szelep, és az azt mozgató tüske a dugattyú tetején, a henger menetes csatlakozása a forgattyús házhoz. Ezek a műszaki megoldások egyszerűvé és üzembiztossá tették a szén-dioxid motort, ugyan akkor soha nem látott kicsi méreteket tett lehetővé. A Brown motorok sorozat gyártása 1946-ban kezdődött, amelyekhez többnyire repülőképes maketteket építettek az Egyesült Államokban. A különféle Brown motorok -A, B, MJ és Junior sorozatokat- több mint ötven éven át közel 60 000 példányban gyártották. Európában is több próbálkozás történt az 1940-es években széndioxid modellmotor kifejlesztésére, de sehol sem jutottak el a tömeges gyártásig. Ezzel is magyarázható hogy a széndioxid motor a rohamosan fejlődő belsőégésű motorokkal folytatott versenyben alul maradt. Európában az 1960-es évek végén, 1970-es évek elején fedezték fel újra a széndioxid motort. Kezdetben kizárólag repülőképes makettek és játék kategóriájú repülőmodellek erőforrása volt. Áttörést az angol TELCO motor 1975 évi megjelenése jelentett. Jaroslav Studnicska ( 1930-1988 ) mérnök Csehszlovákiában több éves fejlesztő munka eredményeként 1976-ra szériagyártásra érett motorkonstrukciót fejlesztett ki amelyet  a csehszlovák honvédelmi szövetség -a magyar MHSZ-nek megfelelő SVAZARM- keretében működő üzemben vettek gyártásba  MODELA 0,27 néven. Évi átlagban 10 000 motort állított elő, amelyek eljutottak a világ minden részébe. Az ezredforduló után az üzem és a márka végét egy rosszul sikerült privatizáció okozta. A szomorú vég ellenére a MODELA márkanévhez a világ legnagyobb példányszámban gyártott széndioxid motorja cím kötődik, és vélhetően ezt senki sem veszélyezteti.